Blog

A „MI BAJOD? SEMMI!” JÁTSZMÁJA

2017.03.01 15:16

Gondolom mindenkinek ismerős ez a játszma, főleg nekünk nőknek, mert többnyire mi játszuk ezt.

Van egy lányom, és az egyik este telibetalált a tükör amit ő mutatott nekem, amit leutánozott és átvett tőlem, amivel kapcsolatban elbeszélgettünk arról, hogy miért nem célravezető ez.

Ha egy férfit kérdezel meg, hogy mi baja van, és azt mondja semmi, 99 %-ban tényleg semmi baja. Nőknél ez fordítva van.

Ezt a szituációt egy férfi kb kétféle képpen tudja lereagálni:

Mi a baj drágám?                                                                           

Semmi!

Ok, akkor jó, és visszamegy csinálni a dolgát, te meg ott puffogsz, hogy mekkora érzéketlen tuskó, nem tudott volna tovább faggatni? Mennyire nem törődik veled, közben meg neked annyi bajom van! Ő meg éli világát!

Ezzel a semmivel ki tudod kergetni a pasit a világból!  Ha szeretnéd, hogy az történjen amire vágysz kezdj el megtanulni máshogy kommunikálni és kinyilvánítani, elmondani ami valójában van veled, ezzel megelőzöl egy játszmázást. Mert a férfiak nem szeretnek találgatni!

A másik variáció, hogy szétfaggat, szétnyaggat, és attól leszel nagyon ideges, és ott már nemhogy semmi sem lesz...hanem még a születéséig visszamenőleg ráolvasod az összes bűnét. 

Amikor az én párom megkérdezi mi a baj, és elmondom azt hogy semmi! Akkor azt mondja na akkor sok minden. Olyankor elmosolyodom mert tudom, hogy igaza van! Sok minden.

Viszont mostanában azt szoktam mondani neki, hogy ha letisztáztam magamban és meg tudom fogalmazni, hogy ne tünjön zagyvaságnak elmondom. Ezt jobban elfogadja, és tudja, hogy ez így lesz. Viszont én így nem akadok ki ha nem faggat tovább, így nem érzékelem, hogy nem foglalkozik velem, hiszen odajött és megkérdezte, és tiszteletben tartotta, hogy jelenleg Böbe agyilag nem elérhető :) 

Tegnap szembesültem azzal hogy a lányom az én mintámat követi, amikor megkérdeztem tőle, hogy mi baja van....könnyes szemmel mondta, hogy semmi...ám én nem hagytam annyiban, elmondtam neki hogy örülnék ha megosztaná velem a gondolatait, viszont készen lettem volna eljönni onnan ha elmondta volna, hogy most egy kicsit hagyjam még magára és ha meg tudja fogalmazni beszélünk. És ha szeretné ha valaki meghallgatná őt akkor a „semmi” nem célravezető, mert ő is tudja, én is tudom, hogy a lelke mélyén szeretne beszélni a problémájáról. És ha otthagytam volna akkor az lett volna a gondja  hogy nem törődöm vele.

Fontos, hogy a gyerekeknek megtanítsuk a játszma nélküli életben rejlő tágabb potenciálokat.

Elmondtam neki, hogy jó lesz ha megtanulja ezt máshogyan lekommunikálni ha nem akar a későbbiek folyamán játszmába keveredni a jövőbeli kapcsolataiban.

 

Kedves nőtársaim, és persze férfiak akik hasonló játszmákat játszanak öntudatlanul:

Csak akkor mond azt hogy nincs semmi bajod, ha tényleg így van! Ellenkező esetben vagy rádhagyják, vagy szétnyaggatnak és idegbajos leszel.

Ha szeretnéd hogy meghallgassanak, de abban a pillanatban nem tudnád elmondani értelemesen mi a valódi bajod, akkor világosan, érthetően kommunikáld le:

Köszönöm, hogy rákérdeztél, sok minden van bennem most, szeretnék kicsit egyedül maradni, vagy szeretném ha átölelnél, vagy szeretném ha hagynál nekem egy kis időt hogy rendbetegyem a gondolataimat és utána szívesen megosztom veled.

 

Ugye hogy ennek más a kinézete? Mintha rávágnád, hogy semmi közben potyognak a könnyeid? Ugye hogy az nem túl hiteles a semmire?

Milyen lenne az életed, ha máshogy kommunikálnád le az érzéseidet mint ahogy eddig tetted?

Hogyan változnának meg a kapcsolataid? Mik azok a minták és korlátozások amelyek akadályoznak, hogy kifejezd önmagad és a valódi érzéseidet?

Hajlandó lennél ezen változtatni?

 Mi egyéb lehetséges? 



 

A SZABAD AKARAT KONTRA SORS, ÉLETÚT

2016.01.28 12:14

Egy reggel fogmosás közben elkezdtem gondolkodni azon, hogy mire jó nekünk a szabad akarat? Hogy lehet az, hogy amikor megteremtődik valami látszólag az az utunk, és utána kiderül hogy mégsem..

Hogy is működik ez? Kérdeztem…

A Teremtés kegyességéből, megkaptuk a szabad akaratot, mert ezt akartuk. De a szabad akarat felelősséggel jár, amit viszont nem szeretünk felvállalni. Nem szeretjük azt mondani: „Ezt én teremtettem a döntéseim által, vagy a hozzáállásom, gondolkodásom és cselekedeteim által”. Helyette pedig azt mondjuk, a sors, a karma, a szüleim, a politika és minden más cseszett ki velünk, na meg a kedvenc bűnbak „Isten”.

Amikor pedig arról kezdünk el beszélni, hogy nem igazán van szabad akarat mert az illúzió akkor jön a felháborodás de igen is van! És akkor a sors, vagy a karma, vagy bárki elmehet a búsba, mert én irányítom az életem….Hogy hogy? Kicsit ellentmondásos….és talán emiatt van az a kuszaság ami az ember életébe bekövetkezik, mert sokszor hallgat az egora amely tudja a tutit, jobban tud mindenkinél mindent, még a Teremtésnél, az Univerzumnál is jobban.

És akkor következzék a szabad akarat vs sors játéka:

Adott egy szituáció, nagyon szeretnéd, a sors mutat buktatókat, de te nagyon akarod, mert azt hiszed neked ez kell. Vannak figyelmeztető jelek, de téged nem érdekel. Mész mert neked szabad akaratod van. Mivel az Univerzum, a Teremtés, a Felső éned és minden segítőd tiszteli a szabad akaratodat azt mondják, jól van támogatunk, csináld, ez is egy választás, ez is egy lecke, ha tanulsz belőle akkor ilyen formában is teljesítheted sorsodat. És megkapod a támogatást, és egy darabig minden hepi, és örülsz, hogy de jó…akkor ezt kell csinálnod, ez a te „sorsod” és minden szuper.

Egy darabig mert amikor látják hogy elmész másik irányba, és ennek nem lesz jó vége már kezdik dobálni a kavicsokat, és a téglákat, és nyomnak, és préselnek, hogy ébredj, figyelj! Mert a Teremtésnek nem az a célja, hogy évekig szenvedj a leckéidben, hanem hogy tanulj…De ha te elefánt szindrómás vagy, kénytelenek beavatkozni mielőtt nagyobb kárt teszel magadba. A Felső Éned olyan mint egy gondoskodó szülő a játszótéren. Hagyja a gyereket játszani, mert ha eltiltja és jön a hiszti, és már akkora lesz, hogy ciki, és aztán enged. És a gyerek leesik, sérül…és a szülő mit csinál? Odamegy és segíti és megvigasztalja. És ha nem tanul a hibáiból elesik, és a szülő megint odamegy. És a gyerek előbb-utóbb megtanulja. Ezt tesszük mi is magunkkal….nem hallgatunk a figyelmeztető hangra és játsszuk az eszünket, a Felső Én pedig figyel, hogy meddig mész el, és meddig vagy képes pusztítani önmagad, és mennyi kárt teszel önmagadba. 

Mert teszel, eljutsz a rákig, az öngyilkossági merényletig, a pszichiátriára mert te „szabad akaratért” kiáltottál. Megkapod….de milyen áron?

Mert van neked valakid…sőt nem is egy…hanem több, akik veled vannak, támogatnak vagy így vagy úgy…és csak akkor avatkozna bele a te szabad akarat játékodba amikor már életveszélyben vagy. Vagy ha segítséget kérsz. És segítenek neked, látható, és láthatatlan formában, a szerinted „véletlenek” sorozatával vagy a szinkronicitás törvényével. A segítőid mindig veled vannak, soha nem hagynak magadra, és akár tetszik akár nem, ők jobban tudják a te sorskönyvedet, a vállalt feladataidat mint te magad. Ezeket te is megtudhatod, ha végre engeded hogy tereljenek, mert bölcs mondás az:

„Ha hagyod a sors terel, ha nem akkor vonszol”

Nos te mit választasz?

Amikor leveszed az ego mellényedet és már nem vered a melledet, hogy nézzétek, nekem van saját szabad akaratom, amikor eleget szenvedtél a saját tapasztalataidtól, amelyeket nem is lett volna muszáj elviselni ennyi ideig, ha megengeded magadnak, hogy a Felső Éned segítsen, tereljen, irányítson, nem hagyod, hogy az egód elhitesse veled, hogy jobban tudja mindenkinél, hogy mi a jó neked az ÉLETED MEGVÁLTOZIK.

És egyszer csak eleged lesz, és már akkora a nyomás, a fájdalom, a gyötrődés hogy nincs más választásod mind azt mondani:

LEGYEN MEG A TE AKARATOD   (ami nem is Felső Én akarata, vagy Istené, hanem a sajátod, a magadnak tett ígéreteid, a feladataid, az ébredésed, az életfeladataid beteljesítésének útja, amiről letértél)

És ha képes vagy ezt őszintén, tiszta szívből, gőg nélkül kimondani, hogy engeded, hogy éld azt az életet, amire leszülettél elkezdődhet a VALÓDI ÉLETED!

Többé nem állsz ellen önmagad sorsának, hanem a Felső Éneddel és a Teremtéssel összhangban élsz, teremtetsz, és az életed más lesz, mint azelőtt volt.

És végre AZ UTADON VAGY! És onnantól már nem érdekel, hogy van szabad akaratod, vagy sem, mert rájössz, mekkora csapdában vergődtél, amikor úgy éltél, hogy „én tudom a tutit, meg a mi jó nekem” játékot játszva!

A VÁLASZTÁSAID A TE IGAZI SZABAD AKARATOD! A vezettetést választod vagy az egod hangját? Az egyiket, a szenvedését már ismered, és a másikat?

Adsz magadnak egy másik fajta esélyt?

Bevállalod? 

AMIKOR AKASZTJÁK A HÓHÉRT :)

2016.01.03 21:06

Valamelyik nap az egyik terapeuta barátnőmmel kipróbáltuk a fókuszolás módszerét (http://www.fokuszmodszer.hu/mi-a-fokuszolas/) , a könyv innen letölthető ha valakit érdekel (http://data.hu/get/6340997/T._Gendlin_-_Eletproblemak_megoldasa_onerobol.pdf?pid=3612024477)

A téma munkahelyi problémák, illetve a szülőkkel való kapcsolat, mert én a családi vállalkozásban dolgozom, és ez a kettő igencsak összefügg. Jó párszor dolgoztam már családi témával, de mint tudjuk ez nem jelent semmit, hiszen annyira sokrétű az önismeret, a belső munka, hogy vannak olyan témák, amelyekből nem elég egyszer csinálni oldásokat, felismeréseket, hanem több éven átívelődik a téma. A szülőkkel való kapcsolat is egy ilyen nehéz, sokrétű dolog és mindig oldódik valami abból, amit a lélek feltár, amit felenged a lélekhagyma rétegeiből.  

Azt hiszem , nem vagyok egyedül az anya-lánya témával kapcsolatban, elég sok mindent sikerült feloldani belőle, a sérelmeket, hitrendszereket, fájdalmakat, de még korán sem lett ennek vége.

 Most a munkámmal kapcsolatban próbáltuk ki a fókuszolás módszerét, de nem jutottunk a katarzisig mert sok réteg volt rápakolva. A módszer lényege, hogy befele figyelsz az érzéseidre, a testi érzeteidre, feltéve a kérdést, hogy „Mi rossz nekem most?” . Figyelni a test jelzéseidre, hova összpontosul a kellemetlen érzés, hagyni hogy elárasszon, és az összpontosításban kidobjon egy szót. Ha feljön egy szó, elkezdjük ismételni (rezegtetni) magunkban és nézzük meg, hogy alakul át a testi érzet, enyhül-e a feszültség? Jön-e fel valami más szó? A sikeres fókuszolás vagy oldás az amikor a megtalált szó hatására enyhül a feszültség, sóhaj vagy megkönnyebbülés, felengedés, nyugalom jár át.

Az én esetemben az volt, hogy több minden rezgett bennem, hozott oldásokat, de a megkönnyebbülésig nem jutottam.  Olyan szavakra jöttek, hogy: felemészt a munkával és anyummal kapcsolatos dráma, összeroppant, torkig vagyok az egésszel, megfulladok, elvárások, csalódás, szeretethiány stb. Ezekre történtek oldások amikor elkezdtem ismételni önmagamban őket, de a  felszabadultság nem jött.  Megbeszéltük, hogy ez most ennyi volt, majd egy következő alkalommal folytatjuk, vagy pedig próbáljam meg én egyedül, hogy mi az ami nekem feljön. Eltelt pár nap, kérdezte hogy vagyok, és hogy tudtam-e dolgozni ezzel? Mondtam, hogy nem tudtam, mert nem voltam egyedül (még nem fájt eléggé, és odáztam a dolgot). Ma vasárnap lévén már nagyon sürgetővé vált a helyzet, mert éreztem elkezd rám telepedni a feszültség a hétfőn kezdődő munkanap miatt, és éreztem, hogy kezd behúzni a depresszió. Ezért úgy döntöttem ma délután, hogy ezt nem odázom el, így nekiálltam újra a fókuszolásnak. Vettem pár mély lélegzetet, megkérdeztem, hogy mi rossz nekem most? Jöttek érzetek, hagytam, hogy elárasszanak, amik feljöttek, önértékelés, nem vagyok elég jó, elvárások, düh, harag stb….ezek rezegtek, jött is oldás, nálam általában könnyekben, de ez sem volt az ami felszabadulást hozott volna.

Aztán jött egy szó: ÖNELFOGADÁS! Elkezdtem rezegtetni önmagamban, megint elkapott a sírás, de nem igazán értettem, hogy jött ez ide? És rákérdeztem önelfogadás? Mi a baj az önelfogadással?

A válasz megérkezett amit először fel sem fogtam, többször kellett magamban újra feltennem, hogy felfogjam a valódi értelmét:

NEM FOGADOM EL ÖNMAGAMBAN AZT A RÉSZEM AMELY ANYÁM ASPEKTUSA ÉNBENNEM!

Ízlelgettem ezt a mondatot és először nem is értettem, hogy miről szólhat ez.

 Aztán lassan világossá vált. Mindnyájunkban van a szüleikből részeink, aspektusaink amelyeket nem fogadunk el, ezért amikor szembetalálkozunk velük (mármint a szüleinkkel) egyetlen mondatuktól falra mászunk! Úgy mondják, hogy ami másban zavar annak oka bennem van. Ez számomra ismét olyanfajta értelmet nyert, amelyben meg kellett értenem, hogy önmagamban az ő jelenlétét, aspektusát még nem fogadtam el. Ez nagyon fájdalmas volt felismernem, mivel azt gondoltam, hogy már rendben vagyok az önelfogadással, ami igaz is de most előjött az egyik vakfolt, amiért nagyon hálás vagyok.

És rájöttem, hogy nem az anyumat kell elfogadnom, minden áron, akár erőlködve is, hanem magamban az ő jelenlétét. Önmagamban Őt.  És persze a felismerés után rám szakadt: Ezt hogy fogom csinálni? Te jó ég, most mitévő legyek? Hogy oldjam ezt meg? És rájöttem, hogy van lehetőségem, módszerem, technikám, amivel ezt elérhetem. És a kétségbeesett sírás, oldás után, szinte felkacagtam ettől a felismeréstől, felszabadulástól, hogy nem kell anyámat elfogadni, nem kötelező, senki nem várhatja el tőlem,  sem imádkozni, hogy változzon meg, hanem önmagamat elfogadnom. És elkezdtem csinálni a feloldásokat kvantumszinkronizációval  (a módszerről bővebben itt: http://a-lelek-kertje.webnode.hu/news/kvantumszinkronizacio-bobe-modra/

Hihetetlenül felszabadító érzés volt, elengedni , feloldani ezt a konfliktust önmagamban. Hatalmas súly került le rólam, valódi súlyok, lélekcsomagok. Tudom, hogy még van ezzel munkám, mert a gyakorlatban, szembenézve vele megmutatkozik, hol tartok. Amikor a gyakorlat után felhívtam telefonon nem éreztem azt a feszültséget, amit az utóbbi hetekben igen, érzékeltem, hogy a saját kibocsájtott rezgésem is nyugodtabb. Ha most rá gondolok, már nem érzek sehol szorító érzést és ez nagyszerű felismerés számomra, hosszú idők óta.

Azért gondoltam, hogy megosztom ezt veletek, talán az én tapasztalatom segít nektek felismerni és átgondolni egy helyzetet amelyben hasonlóan benne vagytok.

Én megértettem azt, hogy nem a másikat kell elsősorban elfogadni, hanem önmagunk azon részeit amelyekről nem akarjuk észrevenni, elfogadni, hogy bennünk vannak, és a belénk kódolt genetikai kódot sem letagadni, sem elnyomni nem tudjuk, csak elfogadni azt, hogy a szüleink bennünk élnek, és azon részeink amelyek ők, azt nem tudjuk, nem akarjuk elfogadni, és elnyomjuk, és kivetítünk, hibáztatunk, és hárítjuk a felelősséget. És ezekből jönnek a feszültségek és az összeütközések.

Én ma hihetetlenül hálás vagyok a megtapasztalásért, mert ami látszólag „rossz” esemény, hatalmas fejlődési lehetőséget mutat. Feloldva önmagunk részei közötti konfliktust felszabadíthatjuk önmagunkat, és közelebb kerülünk a belső harmóniához.

 

ELENGEDŐ MONDATOK BELSŐ MUNKÁHOZ :)

2015.10.26 16:45

 

Ez a gyakorlat arra szolgál, hogy elengedjük a bennünk lévő előző életből esetlegesen származó fájdalmakat akár a jelen kapcsolatunkban, akár csak úgy, hogy rendbe tegyük magunkat és a karmikus terheinket elengedjük :) Érdemes ezt a gyakorlatot lecsendesedve megcsinálni, a mondatokat egyesével elmondani, mély levegőt venni utána (orron át belélegezni-kilélegezni)

Szólítsuk meg a segítőinket, felső Énünket, vagy bárkit akit szeretnék Felső erőként,

Kedves......Segíts, hogy sikeresen véghez vigyem ezt az elengedési folyamatot, és segíts hogy ezeket az érzéseket elengedhessem, a testemből, lelkemből, szellememből :) Köszönöm

"Elengedem......

.....a bennem lévő valamennyi áldozat- és rabszolgaprogramot

......azt a programot, hogy mindig a barátnőm/barátom szolgálatára legyek

......hogy a partnerem rendelkezzen felettem

.....a kudarctól, megaláztatástól és a visszautasítástól való félelmemet

.....valamennyi akkor érzéseket, elsősorban az elutasítást, a haragot, a meghasonlottságot és a megtagadást

......azt a mintát, hogy mindig igazat kell adnom a partneremnek

.......a korábbi idők teljesítménynyomását

.......a megalázottság érzésének minden formáját

........azt a meggyőződést, hogy a szeretet megvonása a katasztrófával egyenlő

........hogy függővé tegyem magam partneremtől

.......azt a programot, hogy tetszenem kell partneremnek

......korábbi időkből származó bűntudatomat

......korábbi időkből származó kisebbségi érzésemet

......a félelmet, hogy nem vagyok elég jó

.....a félelmet, hogy tehetetlenül ki vagyok szolgáltatva partneremnek

.....a tehetetlenség érzését

....a félelmet, hogy a partnerem leszedi a a fejem, ha rossz a kedve

.....a félelmet, hogy megmondjam partneremnek a véleményem

.....a félelmet, hogy nemet mondjak

.....a félelmet, hogy kegyveszetté válok partneremnél

.....a korábbi időkből származó öngyilkossági programokat

....azt a programot, hogy nem vagyok elég értékes nő/férfi

.....azt a meggyőződést, hogy értékemet kívülről határozzák meg

.....a testi, lelki és szellemi büntetéssel szembeni félelmemet

......azt a félelmemet, hogy ki leszek szolgáltatva mások önkényének

......azt a félelmemet, hogy újra szolgálnom kell valakit

.......azt a mintát, hogy elnyomjam, és elrejtsem az érzéseimet

......a korábbi időkből származó bűntudatomat egy harmadik személlyel szemben, akivel rosszabbul bántak, mint velem

.....bűntudatom, amelyet amiatt érzek, mert engem megkíméltek egy helyzetben

.....azokat a negatív érzéseket és rosszindulatot, amelyet mások tanúsítottak velem szemben

.....azt a meggyőződést, hogy nem érdemlek meg jobb bánásmódot, mint azok az emberek, akiknek rosszul megy a soruk

....azt a mintát, hogy meg kell büntetnem saját magam

....a reménytelenség és a kilátástalanság érzését

.....azt a programot, hogy mindig magas teljesítményt nyújtsak

.....azt a meggyőződést, hogy nem érdemlem meg a szeretetet

.....az önelutasítás minden mintáját

....a félelmet, hogy kiálljak saját magam mellett

.....azt a kényszert, hogy szolgálnom kell másokat

....az elnyomás minden formáját

.....azt a meggyőződést, hogy önértékelésemet a teljesítményem határozza meg

....a félelmet, hogy függök partneremtől, és ki vagyok neki szolgáltatva

....azt a mintát, hogy csak titokban szabad kifejeznem a szeretetem

.....a függőségtől és a ragaszkodástól való félelmemet

.....attól való félelmemet, hogy kimutassam az érzéseimet

.....az egyedülléttől való félelmemet

.....minden sokkot és sokk hatásait

.....minden szomorúságot

.....szorongásomat, amelyet amiatt érzek, hogy nem akartak

.....a félelmet,hogy nincs rám szükség

.....azt az érzést, hogy haszontalan és értéktelen vagyok

.....a félelmet, hogy sehol sem vagyok elég jó

....a félelmet, hogy sehova sem tartozom

....a félelmet, hogy rosszabb lesz, ha boldog kapcsolatban élek

.....a félelmet, hogy ha szeretek, és nyitott vagyok, ki leszek szolgáltatva

.....az önkínzástól, az önlealacsonyítástól, az önpusztítás, az önvád, az önkritika és az önsanyargatás minden formáját

....a mintát, hogy másnak mutassam magam, csak hogy elismerésben, előnyben és megértésben legyen részem

......azt a meggyőződést, hogy jobban boldogulok az életben ha másnak mutatom magam

.....azt a meggyőződést, hogy keményen kell dolgoznom, ha boldogulni akarok az életben

.....a félelmet, hogy nem sikerül

....a mintát, hogy röviddel a cél előtt feladom

.....a mintát, hogy keményen meg kell dolgoznom létemért

.....a szegénységprogram minden formáját

.....a mintát hogy nem érdemlem meg a sikert.....

stb....stb....KÖSZÖNÖM :) "

Kurt Tepperwein

 

Ezekhez nyogodtan tegyük hozzá a saját félelmeinket amiket el szeretnénk engedni :)

 

NAGYON FONTOS!!!! Mivel az elengedettek helyén energetikailag űr vagy hiány keletkezik, amit ha nem töltünk fel, újra beépülhetnek az elengedett dolgok, célszerű "betölteni" olyan dolgokat amelyekre vágyunk, szeretnénk :)

Valahogy így : az elengedett dolgok helyére, beépítem a harmóniát, a békét, a szeretetet, anyagi bőséget, pénzügyi bőséget stb....stb...stb :)

Egészségünkre :)

 

A REZGÉSEKRŐL...

2015.10.15 11:17

Ebben a fizikai valóságban amelyben élünk, a testünk kibocsájt rezgéseket ha úgy tetszik elektromágneses impulzusokat (agy, szív). Az utóbbi időben tudósok rájöttek, hogy a szív elektromágneses tere nagyobb mint az agyé. Miért fontos ez? A spiritualitással foglalkozók tudják, hogy a szívcsakra gyógyító, átalakító tere hatalma, a szív teremtőtere, az érzelmek és a szeretet tere, hatalmas az átalakító ereje. Minél tisztább, harmonikusabban működik a szívcsakra annál erőteljesebb a lehetősége annak, hogy a szív teremtőteréből éljük az életünket, és képesek legyünk megbocsájtásra, elfogadásra, együttműködésre, szeretetre, gyógyításra, alázatra.

Az általunk kibocsájtott rezgések teljesen más szinteken közvetítenek üzeneteket a külvilág felé mint a cselekedeteink, gondolataink.

És ezek a rezgések minősége vonzza magához azt, ami történik velünk.

 

Az alacsony rezgésű energiák megbetegítenek, ezek a düh, a harag, gyűlölet, irigység, erőszakosság, félelem, utálat, megvetés, önbüntetés, hibás hitrendszerek stb...

Ez a fajta frekvencia hasonló rezgéseket vonzanak be az életünkbe, még több gyűlölködő, negatív embert, eseményt vagy még több olyan történést, amely okot adhat haragra.

Ilyen lehet pl. olyan helyzet, amikor tudat alatt haragszunk a gazdagokra, mert vannak olyan értékítéleteink, tapasztalataink, belénk vésődött minták amelyek közvetítik az üzeneteinket.

Ilyen esetben bevonzunk olyan embert, szomszédot, barátot, akivel azonos rezgésszinten tovább lehet szidni, gyűlölködni, megvetni a gazdagokat, fel nem ismerve, hogy közben titokban, tudat alatt mi is vágyunk arra a gazdagságra, de nem fogjuk megkapni, mert a gazdagságunk akadálya a saját gondolkodásunk, rezgéseink lesznek.

A másik lehetséges része, hogy olyan munkahelyre megyünk ahol körülöttünk mindenki gazdagabb, netán még könnyen is szerez pénzt, és lehet nem is tisztességesen és akkor az elme, az egó vállon veregetheti magát, hogy na ugye megmondtam, hogy a gazdagok ilyenek meg olyanok stb...

Amikor elindul az ember az önismeret útján akkor ezekkel szembe fog találkozni, hiszen az útja önmagán keresztül vezet és az önismeret lényege, hogy felismerd, hogy működik az elméd, egód,, tudatalattid az érzelmeid, milyen mintákat követsz, milyen hitrendszereid vannak.

 

Ezzel szemben, amikor felismered önmagad „árnyék” tulajdonságait és személyiséged mozgatórugóit, lehetőséged van ezeket feloldani, megérteni, elhagyni. Minél több felszedett lelki batyut leteszel annál magasabb lesz a rezgésszinted. Ez a célod, a megtapasztalásaid lényege.

 

EMELD A REZGÉSSZINTED!

Teljesen mindegy, hogy testi szinten kezded el a méregtelenítési folyamatodat, akár életmódváltással, sporttal, jógával, étrend változással, mert a testi változást, átalakulást követi a lélek. És fordítva! Teljesen mindegy hogy kintről befelé indulsz el vagy bentről kifele mert a változás követi azt!

Csak csináld!

Amikor lelki szinten kezded a rezgésszint emelést, a tested is tisztulni fog, néha nem a legkellemesebb módon (hányás, hasmenés, kiütések, rövid távú fájdalom, egy-egy testrészben, oda rakódik le a lélekemlék, fejfájás, vagy bármilyen szokatlan tünet.

Persze átmenetileg biztos, hogy vizsgázni fogsz, az egód visszaránt, hisztizik és toporzékol, ilyenkor muszáj beszélned vele, mint egy 3 éves gyerekkel. Mert kb. ott tart, olyanok is az igényei és azért megtesz mindent, hogy megkapja és ha veszélyeztetve van a komfort zónája, hogy nem táplálod már energiával a játszmáját akkor megint jön a hiszti, a visszarángatás, mert fél, hogy nem gondoskodnak róla.

Láttál már felnőtt embert hisztizni és toporzékolni, tombolni és úgy viselkedni mint egy kisgyereket? Na ő az Ego!

A spirituális tévhitekkel ellentétben az egót nem elpusztítani kell, hanem megérteni, megszelídíteni, megbarátkozni vele és a saját oldalunkra állítani.

Beszélgess vele...

Én meg szoktam szólítani! Kedves Ego! Kérlek, segíts abban, hogy ezt a változást könnyedén, egyszerűen véghez vigyem! Meg kell értened, hogy hosszútávon ez mindkettőnknek nagyon jó lesz! Segíts, hogy az erőddel, kitartásoddal ezt a célt elérjük...stb. Segíts nekem! Köszönöm neked! Hála!

Valahogy így, vagy a számodra legintuitívebb módon.

Meglátod ez célravezetőbb mint harcolni vele és energiával duzzasztani, pumpálni belé, hogy aztán lásd ahogy ő győz! Hidd el a kedvesség, a szeretnek, a kedves bánásmódnak az EGO sem tud ellenállni.

És ezzel is máris emeltél a saját rezgésszinteden, a tudatosságoddal, és közelebb kerültél egy lépéssel ahhoz a szinthez ahol a teremtést játékos, könnyed és örömteli.

A rezgésszint emelésnek lelki szinten számos lehetősége van. Minél többet foglalkozol önmagaddal, és oldod fel a saját korlátozó hitrendszereidet, félelmeidet, fájdalmas lélekmegtapasztalásaidat, a tudat alattid feltárásával, gyermekkori léleksérüléseidet, megbocsájtani való dolgaidat (önmagad és mások iránt), előző életek tisztítását, karmikus leckék feloldását szépen fokozatosan emeled a lelked rezgését, és a test követi a tisztulást. Mindegy milyen módszerrel csinálod (pszichológiai, alternatív, spirituális, pszichodráma, pszichoterápia, kineziológia, családállítás, mátrix energetika, kvantumszinkronizáció, theta healing, önsegítő könyvek bármi) a lényeg, hogy CSINÁLD!

Hiszen odafent a „Mennyország” nevű dimenzióban csettintésre mennek a dolgok. Miért van ez, hogy a manifesztáció, a megnyilvánulás a fizikai szinten sokkal gyorsabb annak, aki magas rezgésszinten van?

A legmagasabb szférák magas rezgése és a szándékok tisztasága miatt!

Minél magasabb a rezgésszinted, annál jobban kell figyelned a gondolataidra, érzéseidre és arra amit meg akarsz teremteni, mert ott pik-pak megteremtődik minden, és utána pisloghatsz, hogy „Mi a fene ez? Hogy lehet ezt visszacsinálni? Én nem ilyen lovat akartam!”

Ezért is fontos, hogy tisztában legyünk azzal, amire vágyunk, amit szeretnénk mert bizonyos ismeretek hiányában, mint pl. a rosszul megfogalmazott szándékok többnyire  csúnya, morbid és vicces teremtéseket szülnek.

Amikor kiadsz egy szándékot, hogy a sok túlfeszített munkahét után végre pihenésre vágysz, nem biztos, hogy abban a formában érkezik hozzád, amire gondoltál, vagy képzeltél. Mert néha a pihenés egy jó kis náthával is érkezhet, és néha kibicsaklott bokával, lábtöréssel, vagy egyéb pihenésre kényszerítő furcsaságokkal mint az átmeneti munkahely hiánya és hasonló fincsiségek.

Nagyon-nagyon ritkán érkezik egy wellness hétvége formájában, vagy egy Hawaii utazás képében, lehetőségként. És ennek valószínűsége a gondolkodásunk, a hitrendszereink, félelmeink, önszabotáló programok, azaz az alacsony rezgő megéléseink miatt van. Egy magasabb rezgésszinten élő személy hitrendszerében, tehát pozitív hittel és tudatossággal teli személy életében igenis, valós lehetőségként jelenik meg egy egzotikus út, mert már ismeri az Univerzum azon törvényeit, mint a vonzás, a minden lehetséges a bőség és bizonyosság törvénye, a szinkronicitás elve. 

Egy alacsonyabb rezgésszinten lévő ember, aki még nincs tisztában önmagával, a tudatalattija működésével, a vonzás törvényeivel el sem tudja képzelni azt, hogy a „vakszerencse” vagy a „véletlen” ami nem is annyira véletlen rámosolyoghat, és az Univerzum létrehoz neki egy utazást. Mert vagy abban hisz, hogy ő szegény, hogy ő nem érdemli meg, hogy egyébként is honnan, hiszen lottót sem adott fel, és különben sem mehetne el, mert háztartás, munka, és különben sem tudja, kire hagyná a macskát, tengeri sünt vagy akármit de legfőképpen a KOMFORT ZÓNÁJÁT NEM!

Hiszen ott érzi magát biztonságban, ami illúzió, annak ellenére, hogy boldogtalan és szenved!

És addig marad így ameddig nem fáj eléggé, hogy változtasson. És olyankor ránéz arra aki már a kerítésen kívül van, hogy bezzeg milyen mázlista (irigység, megvetés=alacsony rezgésszint).

Csináld utána! Ha nem utána akkor alakíts ki egy saját utat amellyel oda juthatsz ahova ő, vagy még messzebbre és már együtt örömködhetsz a sikerén (öröm=magas rezgésszint) és ez az érzés még több örömöt, vagy örülni való dolgot hoz be az életedbe. És ha még hálás is tudsz lenni, hogy bátorságodnak köszönhetően (hála=magasabb rezgésszint) kiléptél a komfort zónádból, még több olyan dolog jön az életedben amiért hálás lehetsz! EZ TÖRVÉNY!

Nagyon jó az a mondat amit minap olvastam: „a pénz az örömhöz jön, de a pénzt nem követi öröm”. Hiszen hiába van pénzem, az nem mindig garancia rá, hogy boldog is vagyok. De ha örömteli és boldog vagyok az örömteli apró dolgoktól óhatatlanul kezdi ezt követni az anyagi bőség.

Keress valamit az életedbe, amiben örömöd leled, nem kell nagy dolgokra gondolni. Rajzolj, fess, kreatívkodj, beszélgess másokkal, fuss, sportolj, énekelj, foglalkozz a lelkeddel, csinálj bármit amiben az örömödet leled és meglátod mennyi-mennyi örömteli dolog érkezik az életedbe!

Próbáld ki! Mit veszíthetsz? Ja a komfortzónád egyik határlécét?

Feszegesd a határaidat....

 

Emeld a rezgésszinted....

 

Ez a kulcsa a sikeres teremtésednek!

A VÁLTOZÁS ÉRZÉKELÉSE

2015.10.14 16:16

 

 

Valami történik....egyre többen érzékelik...az életükben, a környezetükben...ebben az évben egyre intenzivebben fogjuk ezek a dolgokat érzékelni, a cél megőrizni a lelkünkben és a testünkben a stabilitást.

Lehet, hogy lesznek borulások, érzelmi hullámzások, izlés és gondolkodásbeli változások de ezek jók és ezek minket szolgálnak, még ha nem is látjuk most a lényeget, az értelmét. Ebben a változás történetben érdemes elhagyni mindent ami nem a céljainkat és a változásunkat szolgálja, ha mi nem hagyjuk el, akkor úgyis valahogyan letesszük ezeket, hiszen amikor meghoztuk a döntést ,hogy itt és most élünk, részesei vagyunk a változásnak, és rábolíntottunk a fény, vagy önmegismerés útjára, a szellemi vezetők és segítők  segítenek nekünk azokban a dolgokban amelyekben magunktól nem mernénk elhagyni, mert túl fájdalmas. A döntés megszületett...vannak hezitálók...ők is megkapják a jeleket, sokáig lesz még erre lehetőség.

A csoportok és közösségek szerepe ezekben az időszakokban nagyon fontos, mert együtt egymás energiái és segítsége többszöröződik és erőteljesebb a segítségnyújtás.

 

Az elkövetkezendő időkben sokuknak sokféle döntést kell hozniuk, vannak akik már megtették, és érzik a szívükben, hogy jó döntést hoztak..

Mert valami felemelkedett jön...ezen dolgozunk nagyon sokan...nagyon régóta....de a lényeg mindig magunkból indul ki...mi változunk és a környezetünk is változik, szűkebb, tágabb értelemben....Lehet most sokan érzik, hogy a változás fura, veszteségekkel jár...De mégis milyen veszteségek ezek?

Ezek a "veszteségek" amúgy sem tettek boldoggá nem igaz?

Sokunknak a legnagyobb fájdalmat a családunk, barátaink, ismerőseink elfordulása tőlük, amit nehéz megérteni....Ez jó feladat nekünk...nehéz, de előbb utóbb el kell engednünk őket, mert ők más választottak...vagy tudatosan, vagy tudattalanul....nekik mást kell tanulniuk, tapasztalniuk, mert más az útjuk...viszont ujjászületéskor magasabb minőségben születnek újjá és talán újra találkozunk velük, főleg ha ők a lélekcsaládunkhoz tartoznak. Még az is elképzelhető, hogy egy időre szétválnak velük az útjaink, majd nemsokára összefutnak, lehet akkor már minket kérnek meg, hogy segítsünk nekik változni, mutassuk az utat.

 

Lehet, most kicsit nehezebb, de ne felejtsük el, sok a segítő, sok a támogató és az Univerzum drukkol nekünk, mert csodának tartanak minket embereket, akik felvállaltuk a spirituális megtapasztalás érdekében az emberi testben való tanulás nehézségeit.

 

A jövő képlékeny, bármi megtörténhet. De egy biztos, ki mint vet úgy arat. Amennyiben én a változást egy csodálatos, izgalmakkal teli utazásnak, játéknak veszem ami egyre közelebb visz a boldogsághoz, és a beteljesedéshez, (természetesen ez folyamatos magunkon való dolgozással jár itt a sültgalamb szindróma már nem menő :), akkor a jutalmunk a szívünk vágyainak beteljesülését hozza.

Amennyiben félelmeink erősebbek, és úgy gondoljuk, pusztulás, fájdalom, rombolás, különböző mentális támadások, katasztrófák jönnek úgy azt megkapjuk, hiszen mi teremtettük meg a gondolataink által. A választás rajtunk áll :)

 

Ne féljetek attól, hogy érzelmi hullámokba kerültök, ezek természetes részei a felemelkedési folyamatnak, hisztizzünk, üvöltsünk ha úgy tartja kedvünk, tomboljunk, sirjunk...és azután engedjük el.....érdemes sokat földelni, megőrizni a stabilitás, és lehetőleg az aranyközépúton maradni.

Senki sincs egyedül, bármikor számíthatsz valakire aki az úton melletted jár...vagy előrébb, akkor visszajön és segít ha elbotlottál, vagy húz magával, kérve, hogy tarts ki....:) Sok a segítő...egy kedves szó, egy bátorító kézszorítás, egy időben közzétett idézet segít azon, hogy ezeken a dolgokon túllendüljünk mindnyájan..

 

Kitartást mindenkinek, és ne felejtsétek mindig van segítség...vagy égi vagy földi de senkit nem hagynak magukra ebben a csodálatos folyamatban :)

 

Béke :)

 

Horváth Erzsébet

LÉLEKHAGYMA

2015.10.14 16:06

A napokban valakinek volt egy kérdése, hogy lehet az, hogy minél magasabban van valaki spirituálisan, na jó ez így most csúnya szó...na szóval az önismerés útján...inkább így fogalmaznám, és már régóta csinálja, hogy lehet az hogy még mindig sok trutyi jön fel, durvák pedig régóta dolgozik "magán"...

Szóval ezt a választ ma kaptam a Felső Énemtől...hogy el tudjam mondani neked...meg akiket érdekel...kádsikálás közben ilyenekkel szórakoztatnak :) akkor vagyunk Online...igazán...pedig büdös ecetszag volt :)

Na szóval a lélek olyan mint a hagyma....meg a héja...és a többi része, szépen lassan fokozatosan kell lefejteni a rétegeket....egyiket a másik után...újabb és újabbakat...Ahogy halad az idő. Néha van olyan, hogy csak egy bizonyos lelki érettségi és tudatossági foknál kap az ember egy megélést, trutyi feljövetelt, mert akkor elbírja a lélek, előbb belerokkant volna...A felső Én mindig tudja, mikor mit kell tennie a fejlődésünk érdekében, ő Egómentes...tehát ő tudja mennyit bírunk el..nem úgy ahogy az egónk...tudjátók...ő simán elbírom...elbírom...aztán reccs...vagy a másik...ezt nem bírom el...ezt nem bírom el....stb...aztán mégis...:) De a fejünk felett tudják mit bírunk el igazán érdemes hagyni hogy ők segítsenek, és legyünk hálásak a segítségükért.

Több terápiánál is előfordul az, hogy nem lehet sok oldást csinálni egyszerre mert megzakkan az illető...és az igazán jó terápiánál, terapeutánál aki kapcsolatban van a Szellemi vezetőkkel, a másik Felső Énjével kap jelet (egy sugallatot, hogy elég volt) mert az illető annyit bír...hiába a terapeuta akar még...még... a Felső Én nem is engedi..Pl. spirituális választerápiánál a blokkoldás több lépcsős, mindig más programok jönnek elő amiket oldani kell...mert a Felső Én megállítja ezt...a mátrix energetikánál is van ilyen..pl. hiedelmek oldásánál...ott is több körben engedi a kezelés alatt eltávolítani a hiedelmeket...

Van úgy, hogy maga az illető nem mer mélyebbre menni önmagába, mert az Egó fél a fájdalomtól, a csalódástól amit ott talál, amivel szembesülnie kell, ezért sokan csak a felszínt kapargatja..azt is csak óvatosan. Ilyenkor célszerűbb ha segítséget kér valakitől akiben megbízik, vagy van a baráti körébe terapeuta, aki segíthet neki mélyebbre menni mint amennyire ő menne odahaza egyedül. 

Igazából az önmegismerő, és önfeltáró folyamat soha nem ér véget....:) folyamatos változásban és fejlődésben vagyunk, mégha nem is érzékeljük...attól még így van :)

Akiknek már véget ért azok úgysem születnek le a Földre..hanem eggyé válnak a teremtővel...ha pedig más szeretnének, visszajönnek mesterként, segítő gyógyítóként ide vissza, vagy más bolygókra, galaxisokra utazik hogy más dolgokat tapasztaljon meg

Mivel a lélek hallhatatlan, így a fejlődése is folyamatos :)

Horváth Erzsébet

SZÜLŐKRŐL VALÓ LEVÁLÁS ÉS FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

2015.10.10 21:27

Sokan úgy vélik, hogy szülőkről leválni, annyit jelent, elköltözni tőlük, önállóvá válni…

He….he….tévedés! A leválás folyamata hosszú és sokszor a halállal sem ér véget. Biztosan történt már veletek olyasmi, hogy találkoztatok a szülőkkel, beszéltetek telefonon velük, mondtak olyasmit, amitől felment az agyvizetek és lecsaptátok a telefont azzal a mondattal: Majd legközelebb karácsonykor hívlak. És ezek után fogod magad, és dühösen belerúgsz a székbe, macskába vagy ráordibálsz a gyerekre aki nyugodtan játszik. Mi történik veled? Az hogy még mindig ki tudnak borítani a szülők pedig lehet elmúltál már 40 is. Az életük, a felfogásuk és az a folytonos kényszerük, hogy beleavatkozzanak az életedbe, mondván, hogy nem értesz hozzá, még mindig az ő gyerekük vagy, csak zálogba adtak a feleségednek, és különben is, a te tulajdonuk vagy, és különben is sokkal okosabbak, tisztelned kell őket!

Vannak, akik visszavágnak, vannak akik hallgatnak, vannak akik érzelmi zsarolás áldozatává válnak. Te közlöd, hogy ez a te életed, és ne szóljanak bele, erre ők, jól van fiam, amikor szükséged lesz a segítségemre én is így fogok reagálni…bla…bla…

Ismerős? Az egyik jó barátom, amikor látta milyen állapotba kerülök az anyámmal való beszélgetés után, közölte velem, hogy tegyem amit ő: Igen anyukám, úgy van anyukám, bocsi de lemerül a telefonom, Szia!….:) És aztán csináld úgy a dolgokat ahogy te akarod. Erre közöltem vele, hogy azt próbálnám meg, hogy miközben anyám mossa a fejem én nyomjam ki a telefont….világvége. Mondtam neki, hogy nem ismeri az anyámat, erre ő, hogy én sem az övét!

 

Dr. Csernus szerint a megoldás az érzelmi leválás és a felelősségvállalás. Tudatosítás abban, hogy én ÉN vagyok, ez az én életem, ők nem az én életemet élik és én sem az övékét. Felelősséget vállalni a tetteinkért, és nem rohangálni hozzájuk minden kiborulással, hogy azután azt hallgassuk: Én megmondtam!

Nagyon nehéz, kemény, tudatos munka, viszont megvan az eredménye. A szülőkkel való békés, szeretet teljes kapcsolat. Önismeret hiánya nélkül nem megy. Érdemes felkutatni azt, hogy mire és hogyan reagálunk így? Azért van ez, mert én magam is ilyen vagyok, és fáj, hogy tükröt tartanak, hogy annak ellenére, hogy megfogadtam soha nem leszek olyan mint ők mégis olyan lettem?

Akár hisszük, akár nem, a szüleinket mi választjuk! Mi választjuk, azt kihez születünk le, és ott ahol ezt mi eldöntöttük, nagyon jól tudtuk miért éppen ők a megfelelő alanyok mindahhoz, amit meg kell tanulnunk és tapasztalnunk a földi életünkben.

Mert akármennyire is megfeszülünk, hogy ne legyünk olyanok, mint ők  mégis megtörténik…hozott mintákból dolgozunk….ezt láttuk…és a nagy ellenállásban lassan beigazolódnak a félelmeink.  Mert nem oldottuk meg az ellentétet, a dühöt és a sértettséget, csak arrébb toltuk, az felhalmozódik, és az évi egyszeri kötelező látogatásnál úgyis kirobban. Néha jót tesz a távolság.  A tiszteletet távolról is meg lehet adni, a szemrehányásokat nem vagyunk kötelesek hallgatni. Érdemes önvizsgálatot tartani és akár egy kötelékmegszakító meditációval elszakítani a kóros kötelékeket, ezután garantálom minden jobb lesz, kipróbáltam.  A szeretet kötelékei ezáltal nem szakadnak el, de minden más ami nem való a szülő-gyermek kapcsolatban feloldódik. Beszélni is lehet a problémákról a szülőkkel, általában ritkán hoznak ezek eredmény, mert generációs különbségekről van szó. Meg kell tanulnunk, nem azonosulni, nem beleélni magunkat a szüleinkkel való konfliktusba, csak empátiát gyakorolni irántuk, és megbocsájtást az elkövetett dolgaikért. 

Hiszen ők is emberek, nem tökéletesek, esendőek is ahogyan mi vagyunk, ezért nincs jogunk ítélkezni fölöttük, és azt sem várhatjuk el, hogy megváltozzanak, inkább változzunk mi, és gyógyítsuk meg magunkban azt a részt ami fájdalmat okoz nekünk velük kapcsolatban: Sajnálom, Kérlek Bocsáss meg, Szeretlek, Köszönöm :)
 

 

TÁRSFÜGGŐSÉG-KAPCSOLATI FÜGGŐSÉG

2015.10.08 13:21

Magadra ismersz? Társfüggőség, kapcsolatfüggőség.....

 

 Soha, semmihez sem lenne szabad túlságosan ragaszkodni az életben, se anyagiakhoz, se emberekhez, még ideákhoz sem. Minden, amihez túlságosan ragaszkodsz, legyen az személy, anyagi dolog, karrier, ház, vagy tárgy az rombolóvá válik, vagy az uralma alá hajt!!!

A szerelem romboló arca

Amiért mindenre képesek vagyunk, ami magasba röpít, elvarázsol és megszépíti az egész világot. Ez a szerelem egyik arca. De van egy másik is :ami összetör, megaláz, lehúz, börtönbe zár és nem enged. 

Amikor elvállaltam azt, hogy erről a témáról beszéljek azért teszem, tettem, hogy másoknak is segítsek abban, mitől kell óvniuk magukat egy párkapcsolatban, illetve úgy általában a társas kapcsolatokban. Mert a társfüggőség nem jelenti feltétlenül azt, hogy csak a párkapcsolat problémája, hiszen a szülő és gyermek között is ugyan úgy előfordulhat, a tünetek sokban hasonlítanak, és véget vetni is ugyan olyan nehéz. (Pán Péterek generációja>nem költöznek a gyerekek, ill. a fiatal felnőttek otthonról, a szülő nem akarja elengedni a gyereket és fordítva). 

A társfüggőséget kivédeni nem lehet, hiszen az ember eleve társas lény, tehát nem arra született, hogy egyedül bolyongjon és éljen a világon. A kérdés, az, hogyan? Hol a határ? Mi az egészséges arány? Lehet-e egyensúlyt tartani?

Ehhez és hasonló gondolatok foglalkoztattak, amikor már kifele lábaltam ebből a dologból. Azért alattomos mert úgy szoksz rá, hogy észre sem veszed és ezért nehéz lejönni róla, mert nem tudod mennyire veszélyes>rámehet az önbecsülésed, egészséged, tönkremész. Tudom miről beszélek, beleestem, bentragadtam, több évig, de végül kimásztam. 

Hogy kezdődött? Szerelemmel! Azzal a rózsaszín ködössel. Amikor hagyod, hogy elárasszon ez az érzés, annak ellenére, hogy tudod ez csak illúzió. Amikor észleled az első nézeteltéréseket, hogy valami nem stimmel, nem vagy tisztában vele, hogy kezdesz mentegetőzni, érvelni, megbocsátani, új esélyt, a sokadikat adni vagy angyal szerepében tetszelegni azzal a küldetéstudattal, hogy majd te kigyógyítod, megváltoztatod, hogy jobb legyen, vagy, hogy több önbizalma legyen (örökbe adod a tiédet), szeretve legyen (hiszen a szülei nem szerették), szenvedélybetegségeitől megszabadulni (hiszen biztos nehéz gyermekkora volt stb.....de te majd segítesz>feláldozod magad érte és ápolod amikor másnapos lesz stb...) És így indul az ördögi kör.

Nem állítom, hogy a szerelem rossz!Nem az! A társfüggőség rossz! A határ és az éngyengesség a rossz!

A társfüggőség okai:

A szakemberek a társfüggőséget egyfajta viselkedészavarként tartják számon, melynek során a beteg a saját akaratát és igényeit háttérbe szorítja, ezzel egyidejűleg önmaga elé helyezi a párja kívánságait, és ezáltal olyan csapdába kerül, amiből nagyon nehéz szabadulni. A társfüggő ember életének egyetlen értelme a párja, akit már már isteni magaslatokba emel. A pszichológusok szerint a beteges társfüggőséget magunkkal hozott családi minták alapján alakítjuk ki tanult tehetetlenségként. Az ebben a betegségben szenvedők sokszor nem tudják, hogy társfüggők és a problémáik valójában önmagunkból fakadnak. Egy sajátos, megalázó és kiszolgáltatott állapotban élnek, melyhez szociálisan, érzelmileg és fizikailag is ragaszkodnak, önmagukat is a párjukon keresztül ítélik meg. 

Az a téves meggyőződés áll a függőség középpontjában. A partnert tekintik mércének, aki sok esetben felismerve ezt a függőséget, ki is használja azt, és visszaél vele. A másik háttér a gyermekkorban keresendő>vagy túlzott szeretethiány vagy szeretetlenség. Fritz Riemann a szorongás alapformái című könyvében részletesen szemlélteti, honnan erednek a szorongások amelyek táptalajt szolgáltatnak a későbbiekben kialakuló társfüggő kapcsolatnak. Az örökösen ismétlődő emberi, kapcsolati játszmák is megnehezítik annak felismerését, hogy ki a társfüggő.

3. Tünetek:

-beteges megfelelési vágy, örökös megfelelési kényszer, úgy érezzük semmit nem tudunk, vagy nincs kedvünk csinálni ha ő nincs velünk

-féltékenység, birtoklási vágy, nincs baráti kör, ha a társ kérésére gondolkodás nélkül igent mondunk

-a társ helyeslése, szeretete a legfontosabb, az ő véleménye a legfontosabb, egyedül megbénulunk, alárendeljük magunkat, mindig szelíd és alázatos

-mindennapi része az elhagyatottságtól, szakítástól való félelem (ez pánikbetegséghez vezethet és fóbiáktól)

A társfüggőség biztos jele, hogy a már meglévő kapcsolatban minden élményedet, gondolatot tőle teszed függővé. Felhívod mindenért és megkérdezni a véleményét mindenről, döntésképtelen vagy.  Mindenről beszámolsz ami veled történik, történt, visszautasítod a barátaid meghívását, mert sajnálod vagy képtelen vagy egy percre is magára hagyni a párodat, nélküle nem mész sehova, és azt sem szereted ha ő megy el a barátaival. Kiborulsz ha ő szabadulni akar. Érzed, hogy nem vagy boldog a kapcsolatban, mégis ragaszkodsz, tűrsz és bizonygatod magadnak, barátaidnak, szüleidnek, hogy azért bánik veled úgy mert rossz volt a gyermekkora, nem szerették, stb., és te majd segítesz, megváltoztatod.

Ha őt elkezded piedesztálra emelni te meg lenyomod magad mert nincs önbizalmad, már nem tudod ki vagy és melyek a te gondolataid, tudd, hogy társfüggő lettél! Mindennek az alapja az önbizalomhiány és a káros érzelmi megnyilvánulások: féltékenység, harag, düh, birtoklási kényszer, mert amikor birtokolni akarsz valamit, észre sem veszed, hogy az már birtokba vesz, és onnantól kezdve nincs uralmad a saját érzéseid felett.

4. Függőségteszt

-gyakran érzed magad boldogtalannak a kapcsolatodban?

-a félrelépést is megbocsájtanád kedvesednek, ha azt látnád, igazán megbánta amit tett?

-valahogy képtelen vagy boldognak érezni magad egyedül, mindig kell, hogy legyen melletted valaki?

-ha jobban belegondolsz, életed során alig volt olyan, hogy egyedülálló lettél volna?

-te is tudod, hogy ez a kapcsolat nem az igazi, de valamiért képtelen vagy lépni?

-mindig az ő érdekeit helyezed előtérbe?ha megkér valamire mindig fontosabb, hogy azt csináld, mint a saját dolgodat?

-gyakran érzed úgy, hogy nem vagy önmagad ebben a kapcsolatban?

-amikor döntést kell hoznod, mindig kikéred a véleményét, s általában megfogadod a tanácsát, még akkor is ha az homlokegyenest ellenkezik a te gondolataiddal?

-mindig találsz kifogásokat a nem megfelelő viselkedésére?

-ugyanazokért a problémákért veszekedtek, játszmáztok és a változás csak átmeneti?

-minden programodat tőle teszed függővé, hanyagolod a barátaidat, családodat?

Nos, ha ezen kérdések legalább 80%-ra igen a válaszod, fogadd el, hogy társfüggő vagy!

5. Ébresztő, avagy felismerni, tudatosítani, választani, kilábalni, változni.

Normális függőség: minden kapcsolatban szükséges egyfajta szereteten alapuló partnerfüggőség, egyszerűbben az összetartozás érzés. Mindaddig, amíg van saját véleményed, s képes vagy kiállni önmagadért, hű maradsz az elveidhez, normális mértékben vagy függő. 

A kiút: A kiutat egyedül az jelenti, ha valaki felismeri önmagában a függőséget, vagy az arra való hajlamot. E nélkül nem tud nekilátni a probléma orvoslásának, hiszen létezéséről sem tud.

A legjobb megoldás egy önálló élet, a teljes függetlenség kialakítása. Fontos, hogy találjunk olyan embereket, barátokat, vagy elfoglaltságot, amely akkor is képes örömöt nyújtani, ha a partnerünk nincs a közelünkben (pl. kézműves tanfolyam, önismereti, jóga vagy sport, futás stb.) 

Egy normális, fejlett önálló énnel rendelkező személyre nem jellemző a kondependencia. Egy autonóm felnőtt személyiségnek mindig van egy bizonyos szintű szabadságigénye, ezért nem szolgáltatja ki magát teljesen. Akik függőségi viszonyba kerülnek általában nagyon rosszul viselik a magányt. Fejletlen, éretlen személyiségűek akik általában lelkileg még nem nőttek fel, és nem rendelkeznek pozitív énképpel. S mivel értéktelennek, önállótlannak tartják magukat, ezért, másoktól várják az életük kiteljesedését.

Az ÖNVIZSGÁLAT nagyon fontos!!! Meg kell keresni a kiváltó okokat, a probléma forrását, amely akár szakember segítségét is igénybe vehetjük. Amennyiben spirituális beállítottságúak vagyunk sokkal szélesebb a skála a probléma feltárásához....Bach féle virágterápia, kineziólógia, önsegítő könyvet, théta healing, kvantumszinkronizáció, bármi ami az önismeretről szól....stb.

Fontos megérteni, hogy ha nem figyelünk oda súlyossá válhat, depresszió, fásultság, alapvető önbizalom és önértékelési problémák, megfelelési és viszonyítási vágy. Ha nem figyelünk magunkra, testi jelzéseinkre amelyek figyelmeztetnek, hogy rossz irányba haladunk sokkal rosszabbul is járhatunk. A felismeréshez nagy bátorság kell, nem is biztos, hogy magunktól rájövünk, hanem csak akkor amikor az utolsó stádiumban vagyunk és az egészségünket veszélyeztetjük. A Bach féle virágeszenciák segíthetnek abban, hogy megszabaduljunk a függőségünktől, önbizalomra tegyünk szert, és visszataláljuk önmagunkhoz. Véleményem szerint ez sokkal gyengédebb módszer mint az antidepresszánsok, és sokkal olcsóbb mint a pszichológus :)

Köszönöm a figyelmet.

 

HARCOLNI VAGY NEM HARCOLNI? EZ ITT A KÉRDÉS

2015.10.08 13:18

KAPCSOLATI ARÉNA

Valamelyik nap olvastam egy idézetet, vagy egy állapotfrissitést, hogy vannak-e azok az emberi kapcsolatok, párkapcsolatok, baráti amiért érdemes küzdeni?

Ennek kapcsán felmerült bennem egy kérdéssor, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre!

 

Amikor azt mondjuk, hogy küzdünk a párkapcsolatért, vagy egy barátságért, akkor valójban mit teszünk?

Ki küzd kivel?

Ki küzd mivel?

ki küzd mi vagy ki ellen?

Miért?

Ilyenkor ki és mi az aki küzd egy olyan dolog miatt, vagy azért aminek már lejárt a szavatosság? Már nem kíván az életünk része lenni? Talált valaki mást...stb...vagy egyszerűen csak elege van belőlünk...

Ilyenkor az egóm küzd, azért hogy magamhoz láncoljam őt? Ilyenkor a másik féllel küzd az aktuális birtoktárgyért? Vagy a szülők ellen küzd akik tiltják a kapcsolatot?

Ti tudjátok?

És ha küzdenem kell? Akkor annak nem annyi?annak az emberi kapcsolatnak?

Ami ellen küzdesz azt erősíted, annak adsz energiát...attól az alapprobléma nem oldódik meg...

Arra viszont már rájöttem, hogy amikor küzdeni kell valakiért ott azt megette a fene...!

És minél jobban küzdesz annál reménytelenebb a dolog, mert annál több ellenállásba ütközöl, sőt annál több hülyeséget csinálsz egymás után, meg szerencsétlenkedsz, mert nem látod a nyilvánvalót....

 

TENNI! azt már igen...annak van értelme, de főleg magunkat megváltoztatni, ha valami nem stimmel, ne a másiktól várjuk a változást! Mivel még mindig a külső világuk a belső világunk kivetülése, mindent amiért a másikat okoljuk, és látjuk a hibáit, azért zavar, meg magunkban ugyan ez van! Ha azt akarod, hogy a másik változzon előbb te változtass...Ha ideális kapcsolatot akarsz akkor előbb magadnak kell ideálisnak lenned :)

 

1 | 2 >>