A SZABAD AKARAT KONTRA SORS, ÉLETÚT
Egy reggel fogmosás közben elkezdtem gondolkodni azon, hogy mire jó nekünk a szabad akarat? Hogy lehet az, hogy amikor megteremtődik valami látszólag az az utunk, és utána kiderül hogy mégsem..
Hogy is működik ez? Kérdeztem…
A Teremtés kegyességéből, megkaptuk a szabad akaratot, mert ezt akartuk. De a szabad akarat felelősséggel jár, amit viszont nem szeretünk felvállalni. Nem szeretjük azt mondani: „Ezt én teremtettem a döntéseim által, vagy a hozzáállásom, gondolkodásom és cselekedeteim által”. Helyette pedig azt mondjuk, a sors, a karma, a szüleim, a politika és minden más cseszett ki velünk, na meg a kedvenc bűnbak „Isten”.
Amikor pedig arról kezdünk el beszélni, hogy nem igazán van szabad akarat mert az illúzió akkor jön a felháborodás de igen is van! És akkor a sors, vagy a karma, vagy bárki elmehet a búsba, mert én irányítom az életem….Hogy hogy? Kicsit ellentmondásos….és talán emiatt van az a kuszaság ami az ember életébe bekövetkezik, mert sokszor hallgat az egora amely tudja a tutit, jobban tud mindenkinél mindent, még a Teremtésnél, az Univerzumnál is jobban.
És akkor következzék a szabad akarat vs sors játéka:
Adott egy szituáció, nagyon szeretnéd, a sors mutat buktatókat, de te nagyon akarod, mert azt hiszed neked ez kell. Vannak figyelmeztető jelek, de téged nem érdekel. Mész mert neked szabad akaratod van. Mivel az Univerzum, a Teremtés, a Felső éned és minden segítőd tiszteli a szabad akaratodat azt mondják, jól van támogatunk, csináld, ez is egy választás, ez is egy lecke, ha tanulsz belőle akkor ilyen formában is teljesítheted sorsodat. És megkapod a támogatást, és egy darabig minden hepi, és örülsz, hogy de jó…akkor ezt kell csinálnod, ez a te „sorsod” és minden szuper.
Egy darabig mert amikor látják hogy elmész másik irányba, és ennek nem lesz jó vége már kezdik dobálni a kavicsokat, és a téglákat, és nyomnak, és préselnek, hogy ébredj, figyelj! Mert a Teremtésnek nem az a célja, hogy évekig szenvedj a leckéidben, hanem hogy tanulj…De ha te elefánt szindrómás vagy, kénytelenek beavatkozni mielőtt nagyobb kárt teszel magadba. A Felső Éned olyan mint egy gondoskodó szülő a játszótéren. Hagyja a gyereket játszani, mert ha eltiltja és jön a hiszti, és már akkora lesz, hogy ciki, és aztán enged. És a gyerek leesik, sérül…és a szülő mit csinál? Odamegy és segíti és megvigasztalja. És ha nem tanul a hibáiból elesik, és a szülő megint odamegy. És a gyerek előbb-utóbb megtanulja. Ezt tesszük mi is magunkkal….nem hallgatunk a figyelmeztető hangra és játsszuk az eszünket, a Felső Én pedig figyel, hogy meddig mész el, és meddig vagy képes pusztítani önmagad, és mennyi kárt teszel önmagadba.
Mert teszel, eljutsz a rákig, az öngyilkossági merényletig, a pszichiátriára mert te „szabad akaratért” kiáltottál. Megkapod….de milyen áron?
Mert van neked valakid…sőt nem is egy…hanem több, akik veled vannak, támogatnak vagy így vagy úgy…és csak akkor avatkozna bele a te szabad akarat játékodba amikor már életveszélyben vagy. Vagy ha segítséget kérsz. És segítenek neked, látható, és láthatatlan formában, a szerinted „véletlenek” sorozatával vagy a szinkronicitás törvényével. A segítőid mindig veled vannak, soha nem hagynak magadra, és akár tetszik akár nem, ők jobban tudják a te sorskönyvedet, a vállalt feladataidat mint te magad. Ezeket te is megtudhatod, ha végre engeded hogy tereljenek, mert bölcs mondás az:
„Ha hagyod a sors terel, ha nem akkor vonszol”
Nos te mit választasz?
Amikor leveszed az ego mellényedet és már nem vered a melledet, hogy nézzétek, nekem van saját szabad akaratom, amikor eleget szenvedtél a saját tapasztalataidtól, amelyeket nem is lett volna muszáj elviselni ennyi ideig, ha megengeded magadnak, hogy a Felső Éned segítsen, tereljen, irányítson, nem hagyod, hogy az egód elhitesse veled, hogy jobban tudja mindenkinél, hogy mi a jó neked az ÉLETED MEGVÁLTOZIK.
És egyszer csak eleged lesz, és már akkora a nyomás, a fájdalom, a gyötrődés hogy nincs más választásod mind azt mondani:
LEGYEN MEG A TE AKARATOD (ami nem is Felső Én akarata, vagy Istené, hanem a sajátod, a magadnak tett ígéreteid, a feladataid, az ébredésed, az életfeladataid beteljesítésének útja, amiről letértél)
És ha képes vagy ezt őszintén, tiszta szívből, gőg nélkül kimondani, hogy engeded, hogy éld azt az életet, amire leszülettél elkezdődhet a VALÓDI ÉLETED!
Többé nem állsz ellen önmagad sorsának, hanem a Felső Éneddel és a Teremtéssel összhangban élsz, teremtetsz, és az életed más lesz, mint azelőtt volt.
És végre AZ UTADON VAGY! És onnantól már nem érdekel, hogy van szabad akaratod, vagy sem, mert rájössz, mekkora csapdában vergődtél, amikor úgy éltél, hogy „én tudom a tutit, meg a mi jó nekem” játékot játszva!
A VÁLASZTÁSAID A TE IGAZI SZABAD AKARATOD! A vezettetést választod vagy az egod hangját? Az egyiket, a szenvedését már ismered, és a másikat?
Adsz magadnak egy másik fajta esélyt?
Bevállalod?