A „MI BAJOD? SEMMI!” JÁTSZMÁJA
Gondolom mindenkinek ismerős ez a játszma, főleg nekünk nőknek, mert többnyire mi játszuk ezt.
Van egy lányom, és az egyik este telibetalált a tükör amit ő mutatott nekem, amit leutánozott és átvett tőlem, amivel kapcsolatban elbeszélgettünk arról, hogy miért nem célravezető ez.
Ha egy férfit kérdezel meg, hogy mi baja van, és azt mondja semmi, 99 %-ban tényleg semmi baja. Nőknél ez fordítva van.
Ezt a szituációt egy férfi kb kétféle képpen tudja lereagálni:
Mi a baj drágám?
Semmi!
Ok, akkor jó, és visszamegy csinálni a dolgát, te meg ott puffogsz, hogy mekkora érzéketlen tuskó, nem tudott volna tovább faggatni? Mennyire nem törődik veled, közben meg neked annyi bajom van! Ő meg éli világát!
Ezzel a semmivel ki tudod kergetni a pasit a világból! Ha szeretnéd, hogy az történjen amire vágysz kezdj el megtanulni máshogy kommunikálni és kinyilvánítani, elmondani ami valójában van veled, ezzel megelőzöl egy játszmázást. Mert a férfiak nem szeretnek találgatni!
A másik variáció, hogy szétfaggat, szétnyaggat, és attól leszel nagyon ideges, és ott már nemhogy semmi sem lesz...hanem még a születéséig visszamenőleg ráolvasod az összes bűnét.
Amikor az én párom megkérdezi mi a baj, és elmondom azt hogy semmi! Akkor azt mondja na akkor sok minden. Olyankor elmosolyodom mert tudom, hogy igaza van! Sok minden.
Viszont mostanában azt szoktam mondani neki, hogy ha letisztáztam magamban és meg tudom fogalmazni, hogy ne tünjön zagyvaságnak elmondom. Ezt jobban elfogadja, és tudja, hogy ez így lesz. Viszont én így nem akadok ki ha nem faggat tovább, így nem érzékelem, hogy nem foglalkozik velem, hiszen odajött és megkérdezte, és tiszteletben tartotta, hogy jelenleg Böbe agyilag nem elérhető :)
Tegnap szembesültem azzal hogy a lányom az én mintámat követi, amikor megkérdeztem tőle, hogy mi baja van....könnyes szemmel mondta, hogy semmi...ám én nem hagytam annyiban, elmondtam neki hogy örülnék ha megosztaná velem a gondolatait, viszont készen lettem volna eljönni onnan ha elmondta volna, hogy most egy kicsit hagyjam még magára és ha meg tudja fogalmazni beszélünk. És ha szeretné ha valaki meghallgatná őt akkor a „semmi” nem célravezető, mert ő is tudja, én is tudom, hogy a lelke mélyén szeretne beszélni a problémájáról. És ha otthagytam volna akkor az lett volna a gondja hogy nem törődöm vele.
Fontos, hogy a gyerekeknek megtanítsuk a játszma nélküli életben rejlő tágabb potenciálokat.
Elmondtam neki, hogy jó lesz ha megtanulja ezt máshogyan lekommunikálni ha nem akar a későbbiek folyamán játszmába keveredni a jövőbeli kapcsolataiban.
Kedves nőtársaim, és persze férfiak akik hasonló játszmákat játszanak öntudatlanul:
Csak akkor mond azt hogy nincs semmi bajod, ha tényleg így van! Ellenkező esetben vagy rádhagyják, vagy szétnyaggatnak és idegbajos leszel.
Ha szeretnéd hogy meghallgassanak, de abban a pillanatban nem tudnád elmondani értelemesen mi a valódi bajod, akkor világosan, érthetően kommunikáld le:
Köszönöm, hogy rákérdeztél, sok minden van bennem most, szeretnék kicsit egyedül maradni, vagy szeretném ha átölelnél, vagy szeretném ha hagynál nekem egy kis időt hogy rendbetegyem a gondolataimat és utána szívesen megosztom veled.
Ugye hogy ennek más a kinézete? Mintha rávágnád, hogy semmi közben potyognak a könnyeid? Ugye hogy az nem túl hiteles a semmire?
Milyen lenne az életed, ha máshogy kommunikálnád le az érzéseidet mint ahogy eddig tetted?
Hogyan változnának meg a kapcsolataid? Mik azok a minták és korlátozások amelyek akadályoznak, hogy kifejezd önmagad és a valódi érzéseidet?
Hajlandó lennél ezen változtatni?
Mi egyéb lehetséges?