TESTEM, TESTEM MONDD MEG NÉKEM, AVAGY TE KOMMUNIKÁLSZ A TESTEDDEL?

2016.03.08 13:12

Lassan, de nagyon lassan közeledem a negyven évemhez, és nemrég jutottam oda, hogy igazából, őszintén megszólítsam a saját testemet és beszélgessek vele.  Félreértés ne essék, nem vagyok skizofrén, és ezután a gyakorlat után te sem leszel az. Viszont jó ha tudod, hogy amikor jól elbeszélgetsz magaddal, mert ezt teszed folyamatosan érdemes figyelni, mikor melyik rész beszél belőled. Mert lehet az egódnak hangja (általában az övé az amely visszahúz, ledegradál és félti a komfortzónáját, tehát nem enged kilépni belőle). Aztán ott van a lelked amely próbál szólni hozzád, és amikor nem hallod kénytelen a testedet használni arra, hogy figyelj arra, hogy nem jó úton jársz (ez lehet depresszió, pánik, különböző betegségek, rossz közérzet). Ott van még a belső gyermeked hangja, amelynek hasonló dolgai vannak mint az egódnak, vannak  akik azt mondják többé-kevésbé ugyan az.  Mivel a belső gyermek képes hisztire, ha nem kapja meg azt amit akar…de ugyan ezt csinálja az ego is. A belső gyermek fél, mert benne ragadt a gyerekkori sérülések mintájába, és általában nem tudja hogyan dolgozza fel, így az egót használja arra, hogy a privilégiumát védje.

És ezen tények ismeretében még mindig nem vagy skizofrén, mert ezek a benned lévő aspektusok, a felépítésed, ezek közül, jó ha meghallod mindegyik aspektusod mondanivalóját, hogy aztán segíthesd őket felnőni, egyensúlyba kerülni, és segíteni, hogy egyensúlyba kerülj önmagaddal. Egyik aspektusod elnyomása sem célszerű, inkább értsd meg, szólítsd meg önmagadban őket, és beszélgess velük, kérd a támogatást és segítséget a változásodban, a gyógyulásodban a céljaid elérésében. Meglátod segíteni fognak.

Visszatérve a testre. Az én rövid történetem, az éppen aktuálisan felmerült önmagam el nem fogadásának a kérdésköre. Korában írtam az önszeretetről, ez is vaskos téma, és nem is sokan vállalják be azt hogy szembenézzenek azzal, hogy nem szeretik önmagukat. Ezen lehet változtatni az alábbi cikkel:

http://a-lelek-kertje.webnode.hu/news/ha-nincs-onszeretet-semmi-sincs/

 

Hányan közületek beszélget a testével? Hányan kérdezik meg, hogy érzi magát a testetek? Hányan köszöntétek meg a testeteknek, hogy az egész fantasztikus működésével titeket szolgál? Hányszor adtatok hálát, hogy a lelketek temploma minden nap felkel, működik, elindul és teszi a dolgát? Hiszen test nélkül a lélek, a való önmagunk ebben a dimenzióban nem ilyen formában érzékelné az életet.

Én bevallom, 38 év után jutottam oda, hogy beszélgessek igazán, őszintén a testemmel.   Régebben jó pár évvel ezelőtt még a lelkem hangját sem hallottam meg, így beteg lett a testem. És kénytelen voltam meghallani a lelkem hangját is, és a testemét is ha meg akartam gyógyulni.

Természetesen a beszélgetésemet önző cél vezérelte, mert szerettem volna leadni a télen felszedett súlyfelesleget, ami tulajdonképpen csak engem zavar igazán, mert a párom jóformán észre sem vette. Értettem én, hogy életmódváltás, diéta, meg mozgás és egyéb dolgok, meg tudatosság…Na de hol marad ebből a testtudatosság?

Ezen szándék következtében, döntöttem úgy, hogy a testem tudatosságát is belevonom ebbe a változási folyamatba. Először megköszöntem neki, hogy 38 éve minden reggel segít felkelni, mozog, érez, és segít nekem élni, kirándulni, tapasztalni. Megköszöntem neki, mindent amit eddig tett értem, mert nem értékeltem, nem becsültem mivel az önszeretetem a testemig nem terjedt ki. Csodálatos érzés volt végre kommunikálni vele, elmondani mennyire hálás vagyok mindenért egészen a mai napig. És persze ha már ott voltam, kértem, hogy segítsenek nekem abban, hogy változzunk, hogy támogasson abba, hogy életmódot váltsak, és mozogjak, és engedjük már el közösen azokat a plusz kilókat innen-onnan. Megígértem neki, hogy nem fogom elfelejteni, hogy nem sanyargatom mindenféle éhezéssel, meg megvonással, meg erőmön felüli mozgással. Hanem csak úgy, ahogy mindkettőnknek jó.

A beszélgetés óta nincs bennem ellenállás és lustaság a tornával kapcsolatban. Azóta érzem a támogatottságot abban, hogy könnyedén nem éhezve csökkentsem az édességek iránti vágyamat. A testem segít abban, hogy ne legyenek falási rohamaim, és ne akarjak minden áron nassolni a tévénézéshez. Tudom, hogy ezek az élet nagy egészében egészen apró dolgok, de aki változást szeretne, azt tudja, hogy ezek az apró lépések kellenek hozzá, hogy kellő motivációval álljak neki bizonyos dolgokhoz.

A testünk nemcsak ebben segít, hanem a gyógyulásban is. Amikor egy betegségben vagyunk, akkor ajánlatos a testünkkel minden nap beszélgetni, megköszönni neki, hogy van, hogy működik, és megkérni őt, hogy segítsen és támogasson a gyógyulásba, indítsa be az öngyógyító folyamatát és gyógyuljon meg. Kérjük, hogy mutassa meg mit kell nekünk tenni azért hogy ez megtörténjen, és figyeljük a jeleket amelyek jöhetnek egy könyv, egy üzenet, ismerős, segítő vagy bármilyen abszurd módon jelezve, hogy itt vagyok „kérd és megadatik”.

Nem tudod, hogy kezd el? Nem olyan bonyolult :) Báli ruha nem kell hozzá, rendezvényszervező sem :)

Csak te magad, és pár perc nyugodtság.  Nincs protokoll csak kezd el, valahogy így:

Kedves testem, köszönöm hogy…….(és ide jön mindaz amit szeretnél megköszönni)

Kérlek, hogy…..(és ide jön az amiben szeretnél segítséget kérni tőle)

És ennyi :)

Ismerkedj a testeddel, barátkozzatok össze, mert nem mindegy, hogy szimbiózisban töltött életetek milyen minőségű lesz!

Csodás megtapasztalást kívánok mindenkinek :)

Tiszteld a lelked templomát :)